Nyezalezhnaja

Nyezalezhnaja

Az EU megtiltotta Ukrajnának, hogy megmentse a gépgyártását

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2020. július 27. - Pjotr Pavlovics

Az EU megtiltotta Ukrajnának, hogy megmentse a gépgyártását

Szerző
Kép forrása: glavnoe.ua

 

Az utóbbi hónapban Ukrajnában két fontos, hasonló tartalmú dokumentum jelent meg. Az első- az Ukrán Minisztertanács rendelettervezete a "Gépipari termékek rögzített mértékű termelési lokalizáció melletti felvásárlásának néhány  kérdése" 2020. június 11-től  érvényes A másik--a 3 739 sz. törvénytervezet "Változtatások az Ukrán Törvénykönyvben a "Közbeszerzésekről" a hazai ipar fenntartható fejlődése és korszerűsítése feltételeinek megteremtéséért"

Mindkét esetben a hazai gépgyártás támogatásáról van szó. E célból egy egyszerű protekcionista módszert, a termelés lokalizációját javasolják alkalmazni.

Más szavakkal az Ukrajna által vásárolt berendezések alkotórészeinek rögzített százaléka Ukrán területen kell, hogy gyártódjék.

A törvénytervezet azzal számol, hogy a lokalizáció mértéke  az árú fajtájának függvénye és 25-40% között változik.

"A gépgyártás vizsgált ágazataiban az import szintje Ukrajnában eléri az 50%-ot.   A szakértők adatai szerint  az összes ukrán közbeszerzésben e mutató értéke 38%, míg a fejlett országokban a közbeszerzések import hányada legfeljebb 4-5%"-mondja   a 3 739 sz. törvénytervezet egyik szerzője Rokszolana Pidlasza.

Mellesleg e dokumentum kezdeményezői különböző frakciók képviselői voltak . Köztük a «Слуги народа» ["Szlugi národá-Nép szolgái"] párt képviselői, a «Батькивщинa» ["Batykivscsina-Haza"] párt vezetője Julia Tyimosenko, az «Оппозиционной платформы — За жизнь» (ОПЗЖ) ["Ellenzéki platform-Az életért (OPZZS)] elnökhelyettese Jurij Bojko. Még a Petro Porosenko féle «Европейскaя солидарность» ["Jevropejszkaja Szolidarnoszty-Európai Szolidaritás"--a fordító megjegyzései] képviselői is jelen vannak.

Az ukrán parlamentben ritkán tárgyalnak olyan törvényeket, melyek ilyen vegyes összetételű közönséget összehoznak.

Nem csoda, hogy Európa nyugtalankodni kezdett. A "Soros-fiókák" hangot adtak nyugati kurátoraik aggodalmának. Ugyanazok, akik a múlt hónapban rárontottak Igor Petraskóra, a gazdaság, kereskedelem és mezőgazdaság fejlesztési miniszterre--éppen ennél a hatóságnál vetették fel először a termelés lokalizációjának kérdését.

Egyébként ez kezdetben egy hivatalnok egyéni kezdeményezésének tűnhetett, melynek nincs esélye a megvalósulásra. Majd kiderült, hogy Petraskó gondolataival nem csak a kormány, de a parlament is osztozik.  Még ha a "nép szolgái-слуги народа" csak immel-ámmal fognak a 3 739 sz. törvénytervezetre szavazni (ami nagyon valószínű) , az OPZZS és a "Batykivscsina" szavazataival a törvénytervezet átmehet.

Az Európai Unhióban minden bizonnyal meglátták a dolgok kedvezőtlen alakulását. És elhatározták, hogy bevetik a "nehéztüzérséget" -- az Eu hivatalos kijevi képviselője Matti Maasikas a protekcionista politika veszélyeiről kezdett beszélni.

Méghozzá hogy!  Egyből kijátszotta az aduászt--megfenyegette az ukrán vállalatokat az olcsó európai hitelekhez való hozzáférés elzárásával.

"Ha jól értjük, a törvénytervezet azt követeli, hogy a Minisztertanács a  nemzetközi pénzintézetek által finanszírozott jövőbeli közbeszerzésekben az Európai Beruházási Bankéval azonos szintű lokalizációs mérték bevezetését biztosítsa. E tekintetben szeretnénk aláhúzni, hogy ezek a követelések komoly negatív hatást gyakorolhatnak ezen intézetek ukrajnai tevékenységére és az EU megfelelő támogatására",-figyelmeztet Maasikas.

Mi az, amivel ennyire elégedetlen Brüsszel? Erről is nyíltan és lényegében őszintén beszélnek: a feltételezett változtatások az ukrán törvényhozásban megsértik "az egyenlő bánásmód és a diszkriminizáció mentesség alapelveit", melyek a Kijev és EU közötti társulási Egyezségben elő vannak írva. 

 Vagyis a tisztán külföldi áru közbeszerzéssel nem juthat Ukrajnába csak azért, mert külföldi.

Ez az a ritka eset, amikor a politológusok és közgazdászok kommentárjai feleslegesek..Kievben nyíltan kijelentik, hogy a gépgyártásuk támogatása, az uj munkahelyek létesítése, a költségvetés bevételeinek növelése, stb céljából protekcionista intézkedéseket hoznak. És az Európai Unióban emlékeztetnek arra, hogy a társulási Egyezség egészen mást tartalmaz.

Az "egyenjogú kapcsolatok" és a "diszkriminációmentesség" körülményei között, melyek de jure erős és gyenge gazdaságok között jönnek létre, de facto az előbbiek objektív előnyeinek "konzerválódását" jelenti.

Ezért Közép és Nyugat Európa országai 2014 óta továbbra is  a magas hozzáadott értékű áruk gyártására támaszkodnak- ami minden modern állam jólétének alapja. 

Kellenek- e nekik konkurensek Keleten?  Különösen olyan konkurensek, melyek megörökölték még a sok tekintetben  különleges szovjet technológiákat? A kérdés költői.

Ukrajna mindig is úgy érdekelte és érdekli az Európai Uniót, mint  drága termékeinek felvevőpiaca és mint olcsó nyersanyagforrás.

A séma nagyon egyszerű: Nyezalezsnaja* ne gyártson semmit, ami bonyolultabb egy triciklinél.  Bár ezt is inkább európai barátaitól vegye meg. A civilizáció vívmányai bőven megtalálhatók a Nyugaton.  Megvásárolni ezeket- ez Ukrajna dolga.

Milyen pénzből?   Abból amit a gabona, búza, növényolaj, olajos magvak és a "mezőgazdasági szuperhatalom" egyéb gyönyörűségeinek eladásáért kapnak .Ide vehetjük még a vaskohászati termékeket és a kárpátaljai fát-ezekre az árukra szüksége van Európának.

A csúcstechnológiai termékek gyártásához kell az ukrán nyersanyag, majd a késztermékeket visszaszállítják ugyanarra az ukrán piacra. 

A "mezőgazdasági szuperhatalomnak" persze sosem lesz elég pénze (mint ahogy az Eu olyan formálisan egyenjogú tagjainak sincs, mint a Balti köztársaságok). 

Időnként majd "táplálják" kisebb vissza nem térítendő adományokkal, vagy hitelekkel, melyeket meghatározott kötelezettségek teljesítése mellett folyósítanak. 

Ilyen lehet például a földpiac nyitottá tétele, vagy egy olyan törvény elfogadása, mely megfosztja Ukrajnát a bankrendszere feletti szuverenitástól.

A Nemzetközi valuta alap nemrégen így is tett..A pénz végül a korábbi hitelek törlesztésére és a legatyásodás elkerülésére ment. És Kijev még jobban a multinacionális vállalatok horgára kerül.

A séma rendkívül egyszerű. Az utóbbi években Ukrajna sok tapasztalata bizonyította, hogy pontosan így  állnak a dolgok.

A legszembetűnőbb ezek között--a hazai ipar helyzete.

Nem megyünk bele a részletekbe,csak néhány friss példát hozunk fel.

A csőd szélén álló, de még működő Krjukovi vagongyár ellenére Harkov polgármesternője a helyi földalattihoz kínai gyártótól rendel szerelvényeket.

A Nyikolajevszki megyei tanács képviselője ugyanekkor bejelenti, hogy a helyi vállalat gyakorlatilag leállt a turbinagyártással: "Amikor  az Oroszországi Föderációval, ahová turbináink nagy részét szállítottuk,  konfrontációba kerültünk, az üzem nagyon nehéz helyzetbe került. Oroszország is, de csak rövid időre. Az oroszok ugyanis Ribinszkben egyszerűen felépítettek egy hasonló gyárat."

Ime egy idézet a legendás űrrakéta gyár a Juzsmas («Южмаш») igazgatójátnak, Szergej Vojtnak az  interjújából : "Vannak külföldön embereink, de minket oda egyszerűen nem engednek

Megértem, hogy ha benne lennénk az Európai kozmikus ügynökségben, részt vehetnénk a tenderekben, De így Európa csak egyet akar tőlünk--hogy átadjuk a tervrajzainkat, hogy nekik ne kelljen tervezniük.

De késztermékeket nem rendelnek tőlünk."

Már csak hab a tortán, az Eu hivatalos képviselőjének felháborodása Ukrajna 3 739 sz. törvénye miatt. Különös, hogy Brüsszel Matti Maasika szájával oly nyíltan hirdeti gyarmati politikájának céljait. Mellesleg, min csodálkozunk?

Európát választottuk, a földet eladták, az állam ki van adva haszonbérletbe az befolyás ügynökeinek.

Ukrajna erről az útról már nem térhet le.

 

*Nyezalezsnaja (Незалежная)--Ukránul Független. Ukrajna nem hivatalos neve.

 

 

Szólj hozzá!
gazdaság gépgyártás Európa Ukrajna protekcionozmus

A Kiev háborújának „magyar” frontja

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2018. március 08. - Pjotr Pavlovics

A Kiev háborújának „magyar” frontja

 

 

17.02.2018 | Grigorij LACKO | 00.02

Politika 

 

 

 

 

Immár hat hónapja Kiev állóháborút folytat Magyarországgal. A konfliktus, mely azzal kezdődött, hogy a Verhovnaja Rada elfogadta a nyelvtörvényt, azzal fenyeget, hogy külpolitikai viharba fordul, távolról sem egyértelmű perspektívákkal.

 

A 2017. szeptember 5.-én 255 képviselő által jóváhagyott „Oktatási törvény” újonnan bevezetett tézisei között van néhány, mely Ukrajna valamennyi nemzeti kisebbségét sokkolta. Már a törvénytervezet második megvitatása során az elnöki frakció tagja,Okszana Bilozsir (aki korábban kulturális miniszter volt és V. Juscsenko komája) váratlanul egy radikális helyesbítést javasolt, mely szerint az általános iskolában mindent ukránul kell tanítani, és a kisebbségek nyelveit csak tantárgyként lehet felvenni.

 

Egészében ez a helyesbítés teljes mértékben beágyazódik az „Ukrajna az ukránoké” jelszó általános logikájába, melyre az ukrán hatalom politikája irányul.  Viharos viták után a javasolt pontot módosították, azzal, hogy az iskolás kor előtt és az általános iskola 5. osztályáig a tanuló anyanyelvén (azaz a nemzeti kisebbség nyelvén) folyhat, 5. osztálytól viszont a fő hangsúly az ukrán nyelv elsajátítására helyeződik.  Ezeket a változtatásokat végül elfogadták a képviselők, majd P. Porosenko elnök gyorsan meg is erősítette.

 

Ettől a pillanattól fogva Kiev és Budapest között meglehetősen kemény ellentét bontakozott ki. Meg kell jegyezni, hogy ez a módosítás nem csak Magyarországon okozott felháborodást, de éles kritikával illették Varsóban és Bukaresten is. De míg az utóbbiakkal Kievnek valahogy sikerült megtalálni a közös nyelvet, addig Budapest „elvi kérdés”-t csinált belőle. Szeptember végén Szíjártó Péter külügyminiszter kijelentette, hogy „Ukrajna elfelejtheti a további EU-integrációt, mivel Magyarország blokkolni fog minden Ukrajnának előnyös kezdeményezést az összes nemzetközi szervezetben és különösképpen az Európai Unióban.” 

 

Kezdetben Kiev nem tulajdonított nagy jelentőséget a helyzetnek, szokás szerint nem érzékelte kellőképpen a nyelvkérdés fontosságát a szomszédok számára (ahogy ez annak idején az orosznyelvű lakosság jogainak figyelembevételénél is volt).  Amikor azonban Budapest az Ukrajna-NATO bizottság ülésén először vétózott, az ukrán hivatalos szervek idegeskedni kezdtek. 

 

A törvény elfogadásától számítva két hónapig folyt a kötözködés s a külügyi szervek kozt, azonban Magyarország azon kifogásaira,  hogy az új törvény nyilvánvalóan sérti a magyar kisebbség jogait, Kiev lekezelő hangnemben reagált, úgymond, Budapest ne írja elő mit tegyen egy „fiatal és erős állam”..

 

Novemberre a helyzet egy sajátos csúcshoz ért. melyet Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor kommentált.  Megjegyezte, hogy bár országa folyamatosan támogatta Kiev összes kezdeményezését (még a saját kárára is), válaszul „hátbaszúrták” őt.  Ez a hátbaszúrás kétszeresen is fájt, mivel az oktatási törvény keresztezte az összes megállapodást, melyet Magyarország ( nemzeti kisebbsége nevében) P. Porosenkoval kötött:a 2014. évi elnökválasztási kampány idején az elnökjelölt egyszeri haszon reményében május elsején a Kárpátaljai Magyat Kulturális Társasággal közös nyilatkozatot írt alá. Az egyezség keretei között Porosenko vállalta, hogy biztosítja a magyar kisebbség nyelvi jogait,  érdekeik érvényesítését a közösség területén, azt, hogy az oktatási rendszeren belül számukra külön oktatási hivatalokat teremt és sok más egyebet.Az új törvény aláírásával azonban Ukrajna vezetője egy tollvonással keresztülhúzta mindezeket a megállapodásokat. Annak fényében, hogy Magyarország évekig támogatta Kievet, nem csodálkozhatunk, hogy Orbán ezt a tettet „szomorú történet”-nek nevezte. 

 

E törvény története lehet, hogy csak az első fecske a kapcsolatok hosszútávú megromlásának útján. Még jó néhány törvénytervezet és határozat van készülőben, melyekhez Magyarországnak és az etnikai kisebbségnek különleges érdeke fűződik.

 

Mindenekelőtt az állampolgársági törvény. Kievnek fixa ideája, hogy megbüntesse azon polgárait, melyeknek két útlevelük van. Érthető, hogy a jelenlegi propaganda paradigma keretei között ez a törvény elsősorban az orosz útlevéllel rendelkező személyekre fókuszál, a valóságban azonban először azokon az ukrán magyarokon és románokon üt, akiknek többsége már régen gondoskodott magának „anyaországi” útlevélről elsősorban tisztán gazdasági célzattal (a kereskedelem megkönnyítése végett).  Feltételezhető, hogy e törvény elfogadása esetén a kárpátaljai Ukrán Biztonsági Szolgálat örömmel számolna be a magyar útlevél miatt feltartóztatottak számáról, és mindezért a magyar közösséget téve felőssé. 

 

A második törvény–az egyházi vagyon viszatérítése és felhasználása (ez is Porosenko egyik ígérete, melyről „megfeledkezett”)

 


A harmadik-- a Tiszamenti stratégia története–vagy szélesebb értelemben-- a magyar kisebbség politikai jogainak biztosítása (egész a széleskörű parlamenti képviseletig)..Budapest változatlanul ragaszkodik a Beregszász és Vinogradov környéki, un. Tiszamenti választási körzethez. Éppen itt, aTisza mentén él az ukrajnai magyarok túlnyomó része és  Budapest arra törekszik, hogy ők maguk válasszák meg többségi képviselőjüket a Verhovnaja Radába. Ez a magyar választói körzet Kárpátalján már létezett az 1998. évi választások idején, de a választási törvény módosítása után likvidálták.

Ennek a történetnek széleskörű politikai beágyazottsága is van, mivel túllép a „kultúrális autonómia” kérdéseinek határain és lassan, de biztosan a területi autonómia témájához közelit (és figyelembe véve a kárpátaljai városokban a magyar zászlók kitűzése miatti állandó botrányokat, ez teljesen valós fenyegetés). 

 

Magyarország állásponrját nem befolyásolta a Velencei Bizottság döntése, mely az ukrán törvény áttanulmányozása után sok tekintetben Kiev oldalára állt, mivel úgy találta, hogy a vitatott 7-es cikkely nem sérti a magyar kisebbség jogait.  Mellesleg, a bizottság ebben a döntésében mégiscsak felszólította Kievet, hogy változtasson a cikkelyen, azért, hogy megszűnjön az orosz nyelv diszkriminációja. De az ukrán vezetők a döntésnek erről a részéről inkább „elfelejtkeznek”, és nincs olyan politikai erő, melyre erre őket állandóan és hangosan emlékeztetné. 

 

Mindeközben a konfliktus folytatódik Kiev számára konkrét következményekkel. Például Budapest mégiscsak blokkolta az Ukrajna-NATO bizottság munkáját, ami meghiúsította Sztyepán Poltorák hadügyminiszter brüsszeli látogatását. Kiev Magyarország kifogásaira a már hagyományos hengnemben válaszol--”végsőkig kitartunk” (azaz semmit se szándékozik változtatni). Mitöbb, elkezdődtek a szokásos vádaskodások az ukrán álláspont ellenzőivel szemben, hogy azok, úgymond, „a Kreml ügynökei”. „Magyarország nemcsak közvetetten gyengíti a NATO erőfeszítéseit a regionális kockázatok csökkentésére, de támogatja az Északatlanti Egyezmény Szervezetének belső bomlasztására irányuló orosz politikát is”, --jelentette ki a NATO Parlamenti Közgyűlés állandó ukrán küldöttségénak elnöke, Irina Friz népképviselő.

 

 

 

 

Van e kiút ebből a konfliktusból? Ennek körvonalai egyelőre nem látszanak. V. Orbánnak és a magyar kormánynak a visszavonulás (kúlönösen a választások előtt) nem elfogadható.  Ezenkívűl van olyan gyanú, hogy Budapest számára a Kievvel való botrány –lehetőség, hogy növelje politikai súlyát a többi európai országgal való párbeszédben.

 

Mellesleg a nemzeti kisebbségek jogaihoz való európai hozzállás logikájától távol eső kievi álláspont, mely nyilvánvalóan kontraproduktív, rákényszeríti Kievet ugyanezen vonal követésére

 

Ezek az ellentétek szélesebb nézőpontból is érdekesek.  Mindenek előtt meddig fog Európa szemet húnyni Kiev azon próbálkozásai felett, hogy soknemzetiségű országot építsen föl, és szisztematikusan sértse az emberi jogokat. És másodszor, az ukrajnai magyarok védelmében mennyire fog elvi politikát folytatni Budapest? 

 

Hiszen Orbánnak, ha akarja, sok aszimmetrikus eszköz áll a rendelkezésére, melyekkel Kievet befolyásolni képes. Mindenek előtt a kétoldalú kapcsolatok szintjén, de mint EU-tagot a szankciók kérdésében, a csatlakozási egyezmény teljesítésének ellenőrzése kérdésében, sőt, a vízummentesség ügyében is. A magyarországi választások, ill. Orbán újraválasztása előtt (ennek valószínúsége meglehetősen nagy) előtt nehéz hosszú távú jóslatokba bocsátkozni, azonban Budapest további politikájának sarokköveit az ujraválasztott Orbán a kérdéssel kapcsolatos első bejelentései fogják meghatározni. Van egy olyan megalapozott feltételezés, hogy álláspontja nem fog sokat változni...

 

 

https://www.ritmeurasia.org/news--2018-02-17--vengerskij-front-vojny-kievskoj-vlasti-35007

Szólj hozzá!

Budapest az ultimátumok nyelvén beszél Kievvel

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2018. március 08. - Pjotr Pavlovics

Budapest az ultimátumok nyelvén beszél Kijevvel

2017, december 1, 18:56

A nemzeti érdekek feladásának ideje elmúlt.

 

© macos.livejournal.com

Zsarolás

Ez a lényege Budapest Kievvel kapcsolatos politikájának.

Az utóbbi időben Szijártó Péter magyar külügyminiszter többször megismételte: Budapest megakadályozza Ukrajna  EU és NATO integrációját, amennyiben Kiev nem hajlandó változtatni oktatási törvényén (link: закона об образовании. ).  Magyarország , úgymond," nem áldozza fel a kárpátaljai magyarokat a világpolitika oltárán". Szijjártó szerint, ha Ukrajnának fontos, hogy integrálódjon az EU és a szövetség struktúrájába, úgy Kjievnek teljesítenie kell nemzetközi kötelességeit és vissza kell vonnia a nemzeti kisebbségeket "fegyelmező" törvényt. Szijjártó mindehhez hozzáteszi: a Kjievvel való konfliktus ellenére Magyaroszág nem kívánja megbontani az EU egységét és nem ellenzi az oroszellenes szankciók meghosszabbítását. 

Az oktatási törvény Budapest követeléseinek csak egy része. Orbán Viktor miniszterelnök szavai szerint a Velencei Bizottság döntése az ukrán törvényről nem teszi semmissé Budapest egyéb követeléseit Kijevvel szemben.  Orbán szerint az oktatási törvény a feszültségnek csak az egyik pontja. Szerinte a kétoldalú kapcsolatokban vannak egyéb, Budapestet érzékenyen érintő témák--az állampolgárságra és a nyelvhasználatra vonatkozó törvénytervezetek, valamint az egyházi vagyon visszatérítésének kérdése.

Az oroszokkal negyedik éve háborúzó ukránok számára ez egy különös dejavu érzés. Budapest bejelentéseinek hangneme Moszkva retorikájára emlékeztet, mely a sajtónyilvánosság előtt a volt Szovjetunió területén elő orosz ajkú lakosság  védelmezőjeként állítja be magát. Mindez invázióval, a Krim és a Donbassz részleges megszállásával, ukrán polgárok ezreinek pusztulásával végződött.

 

 

 

Még egy hónappal ezelőtt az egyik magasrangú ukrán diplomata azt mondta, hogy „Orbánt sikerült megnyugtatni és a problémát elsimítani.” Nem voltak alaptalanok ezek a remények..Október közepén az ukránok és a magyarok összeállították a jegyzőkönyv alapvető pontjait, mely megoldódotta volna a problémát.  A várakozások nem igazolódtak:Orbán-kormány úgy döntött, hogy nem írja alá a dokumentumot.

 

A soronkövetkező tanácskozások megmutatták: a mgyarok nem próbálnak kompromisszumot keresni.  Mi több, a magyar miniszterek nyilvános nyilatkozataikban tudatosan kifоrgatják az ukrán tisztviselők szavait, kijelentve, hogy Kiev nem szándékozik figyelembe venni a Velencei bizottság ajánlásait. Ezzel csak fokozzák a konfliktus hőfokát. 

 

Az euró és euroatlanti integráció blokkolásával az Orbán kormány egyáltalán nem a Kárpátalján élő magyarok érdekében cselekszik. „A Kiev-EU/NATO párbeszéd támgatásával és e szervezetek az orosz agresszió elleni erőfeszítéseihez maga is hozzájárulva, Budapest Ukrajnát és az ukrajnai magyarokat támogatná. Ukrajna ezirányú kezdeményezéseinek blokkolása csapás az ukrán társadalomra és ezzel együtt az etnikai magyarokra is”, --mondta a ZN.UA-nak adott kmmentárjában Ukrajna magyarországi nagykövete Ljubov Nepop.

 

Miért folyamodik Budapest Kiev zsarolásának és fenyegetésének eme kétséges politikájához? Hajthatatlanságával miért élezi szándékosan a kétoldalű kapcsolatokat.  Bár Ljubov Nepop feltételezi, hogy „az oktatási törvény vitájában túl sok az érzelem”, valójában a hideg  számításból sokkal több van benne. Ha elemezzük a magyar kormány kemény és kompromisszum nélküli politikájanak belső és külső okait, arra következtetésre jutunk,  hogy az ukrán-magyar kapcsolatok még sokáig a konfrontáció állapotában maradnak.

 

Előszür is Orbán Viktor és a kormánytagjainak a kijelentései elsősorban a belső fogyasztókat–a magyar választókat célozzák. 

 

2018 áprilisában parlamenti választások lesznek. . A kormányzó párt, a Fidesz, melynek népszerűságe  40 %-on áll, az abszolút többséget szeretné elérni, nem adva legnagyobb ellenfelének, a radikális Jobbiknak esélyt.. Különösen az Orbán kormány kúlpolitikájának sarkalatos kérdésében, a határon túli magyarok jogainak védelmében nem. Hogy mekkora jelentőséget tulajdonít Budapest ennek a kérdésnek, kiderül a miniszterelnök nem régen adott nyilatkozatábból, mely szerint Magyarország küldetése–az összes határon túli magyar közösség megőrzése.

 

Másodszor, úgy tűnik, Orbán--kormány számára az ultimátm nyelve nem csak a kárpátaljai magyarság jelenlegi jogainak megőrzésére jó, hanem lehetőség arra is, hogy az ukrajnai magyar diaszpóra jogainak kiszélesítésével minél több embert függetlenítsenek Kievtől. Magyarország miniszterelnökhelyettese Semjén Zsolt kijelentette, hogy a határon túli magyaroknak joguk van az autonómiára és a magyar állampolgárságra.A független Tiszamenti választókörzet gondolata szintén szerepel a magyar establishmentben.

 

Lényegében Budapest mindent megtesz, hogy a szeparatizmus szításával elszakítsa a magyarokat Ukrajnától.

Harmadszor a Kievvel való konfliktus felfújásával Budapest az EU-ban is játékteret biztosít magának..

 

Orbán Viktornak miniszetelnöksége alatt sikerült bonyolulttá tenni Magyarország és az EU kapcsolatát.  Hét éven keresztül folyt a harc a „brüsszeli bürokratákkal", a menekültekkel, Soros Györggyel és az általa finanszírozott CEU egyetemmel.

 

Brüsszel már több éve vádolja Budapestet a demokratikus normák megsértésével, a szólásszabadság és a többi szabadságjog korlátozásával és felszólÍtott az EU alapértékeinek tiszteletben tartására és a szervezet által hozott határozatok teljesítésére. Mindhiába: az autoritárius Orbán ignorálja Brüsszelt és saját hatalmt erősíti.  Nem véletlen, hogy 2015 májusában az EU elnöke Jean-Claude Juncker Orbán Viktort nyilvánosan „diktátor”-nak nevezte.

 

Ma az EU-egyezmény 7 cikkelyének alkalmazása fenyegeti Budapestet, mely elveheti Magyarország szavazati jogát az EU Tanácsban. Franciaország elnöke Emmanuelle Macron ezért lobbizik. Brüsszel figyelmét Budapestről Kievre terelve Orbán kormánya próbálja elhárítani a mgyar politika  Ukrajnával kapcsolatos kritikáját az EU részéről.  Úgymond nem Magyarország, hanem Ukrajna sérti meg az alapvető európai értékeket.

 

Magyarországon úgy gondolják, hogy ez a taktika sikerrel jár. Lehet, hogy a "csel" nem jön be az EU-nál,viszont Ukrajnánál annál inkább. Budapesten úgy gondolják, hogy Ukrajna gyenge, az Oroszország elleni háborúban szövetségesekre, az euro- és euroatlanti integrációban partnerekre van szüksége. Ezért engedményeket kell tennie a kétoldalü kapcsolatokban a jóviszony megőrzése érdekében.

 

Nem mondhatjuk, hogy Buapest számításai alaptalanok. Korábban Kiev, gyakran nemzeti érdekeit feláldozva, engedményeket tett elvi kérdésekben, csak azért, hogy feleslegesen ne bosszantsa szomszédait és fenntartsa velük legalább a látszólagos jóviszonyt.  Az ukrán hatalom tűlságosan sokáig szemet húnyt az ukrán állami intézményekre kitűzött magyar zászlók felett, afelett , hogy ukrán állampolgárok nem ismerik az államnyelvet.  És afelett hogy magyar tisztviselők az ukrán féllel való egyeztetés nélkül látogatnak Kárpátaljára. 

 

 

Nem csodálkozhatunk, ha ukrán parlamenti képviselő konzultálni óhajtanak a magyar kormánnyal az ukrán kapcsolatok problémáiról. A napokban a magyar kormány web oldalán információ jelent meg Semjén Zsolt, és Nyesztor Sufrevics népképviselő közötti találkozóról. aki Viktor Medvedcsuk régi partnere volt. A közleményben az állt, hogy az ukrán-magyar viszonnyal és az ukrán állampolgárságú ukrajnai magyarokkal kapcsolatos kérdéseket vitatták meg.

 

De  a méltóság Forradalma és az orosz-ukrán háború megváltoztatják Ukrajnát.   Országunk átalakulóban van.  És bár Budapest felszólította Kievet, hogy az etnikai magyarokat ne hívják be a hadseregbe, maguk az ukrán magyarok Ukrájna többi polgárával vállvetve mentek a háborúba és meghaltak az ország szabadságáért.

 

Bár nem okos dolog veszekedni a szomszéddal, mikor ég a ház, vannak kérdések, melyekben nem szabad engedni, bármennyire is rossz neked. Az ország szuverenitása és az államnyelv helyzetének megerősítése ezek közül valók.

 

Most van kialakulóan a teljes értékű ukrán állam és identitás.  Ez elkerülhetetlenül politikai és diplomáciai konfliktusokhoz vezet szomszédainkkal. Azért, mert az országok egymás mellett fekszenek. Azért mert az elmúlt évszázadok alatt a történelmük sokszor keresztezte egymást. Azért, mert minden egyes államnak megvan a maga nemzeti érdeke. 

 

Konfliktusok estén az ésszerű megoldás a kompromisszimumok keresése. Kijev, Budapesttel ellentétben erre készen áll.

 

Megjegyezzük, hogy a magyar hivatalos szervek nem először tiltakoznak a szomszédos országok azon politikája miatt, hogy megerősítsék az államnyelv helyzetét, használatának ellenőrzését. Töbek között a tömegmédiában, az oktatási, egészségügyi és más intézményekben. A törvény  megsértését 5 ezer euró búntetéssel rendelte súlytják.

 

Budapesten azért kritizálták a törvényt, mert, úgymond, diszkrimináljqa a magyar kisebbség jogait, mivel megteremtődnek a magyar nyelv társadalmi használatból való eltűnésének feltételei a tömbben élő szlovákiai magyarok által lakott területről.  Pozsonyban visszutasították ezeket a vádakat és bejelentették, hogy a szlovák hivatalos szervek nem tesznek engedményeket a szlovák nyelv megerősítésének kérdésében és nem reagálnak a Szlovákián belűli és a kívűlről érkező követelésekre és ultimátumokra. A nemzetközi kövélemény akkor támogatta Pozsonyt.

Az ukrán hatóságok számára ez jó példa arra, hogyan kell kiállni a nemzeti érdekekért.

 

Ukrajna akcióinak további algoritmusát nagymértékben meghatározzák a Velencei Bizottság határozatai, melyeket december 11.-én tesznek közzé.Egyenlőre nem látható, milyen döntés szűletik a nyelvtörvényről.Csak jóslatokba tudunk bocsátkozni, felidézve az 2011. december 11..-i Kolesznyicsenko-Kivalov törvényről* hozott verdiktet, hogy mi lesz a döntés az államnyelv (mint a közösség életét összefogó tényező) fejlesztése és használata, valamint a nemzeti kisebbségi nyelvek védelme között biztosítandó egyensúly létrehozásáról.

 

De nit tresz Kiev, ha a Velencei Bizottság ítélete negatív lesz?  Ignorálni fogja "Velence" döntését, ahogyan Budapest tette nem egyszer? Vagy áldozza fel   nemzeti érdekeit és büszkeségét a „szövetséges” bizonytalan támogatásáért?

 

A szakértők azt javasolják, hogy ne engedjenek a zsarolásnak.  Mert a zsarolók számára nagy lesz a kísértés, hogy újra és újra alkamazzák ezt az eszközt, mely ílymódon hatásossá válik. De mégis melyik váltazathoz tartja magát Kiev? „A nemzeti érdekek feladásának az ideje elmúlt.. Nem fogadjuk el a zsarolást és a fenyegetéseket. Mihelyst megjelennek a Velencei Bizottság következtetései, maximálisan figyelembe fojuk venni azokat.  De e döntés alkalmazásakor Ukrajna nem hajlandó lemondani sem az oktatási törvényről, sem a 7-es cikkelyről”, magyarázza az ukrán hatóság álláspontját Vaszilij Bodnár.

 

A lényeg, hogy Kievnek legyen bátorsága végigvinni ezt az álláspontot, anélkül, hoy külső nyomás előtt meghajolna. Különben a Bankovaja** piárosai megint kénytelenek lesznek vereségünket külpolitikai győzelemként eladni.

 

* a két ukrán parlamenti képviselő által fémjelzett, még Janukovics alatt hozott nyelvtörvény.

** Bankovaja-- az Ukrán Elnöki Hivatal utcája

 

https://zn.ua/international/budapesht-pokazal-kievu-yazyk-ultimatuma-268047_.html

 

Szólj hozzá!
Orbán Viktor Semjén Zsolt Kárpátalja Ukrajna magyar kisebbség

Románia kinyitja Pandora szelencéjét!

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2018. március 08. - Pjotr Pavlovics

A szovjet-német megnemtámadási szerződés 

 

Договор о ненападении между Германией и Советским Союзом

 

 

© AP Photo,

Románia kinyítja Pandora szelencéjét.  Ukrajnának fel kell kötnie a nadrágját.

10.02.2018

59135705

Andrej Golovacsev 

 

Ukrajna háború utáni területgyarapodása jelentős-- de a szomszédok már készen állnak igényeik belentésére.

 

A nemzetközi biztonság jelenlegi rendszere a második világháború után megállapított határok sérthetetlenségén alapszik. Ez a a rendszer a Szovjetunió szétesése után bomlani kezdett. A NATO tántoríthatatlanul Kelet felé nyomult, míg Oroszország válaszképpen szétverte Grúziát, annektálta a Krimet és elősegítette polgárháború kibontakozását a Donbasszban.

 

Miután az USA nem tudta Oroszországot a megbomlott status quo visszaállítására kényszeríteni, mindenki számára világossá vált, hogy a biztonsági rendszer összeomlott, és Európában a határok átrendezésének új folyamata kezdődött. Ugyanígy világos volt, hogy mindez csak idő kérdése és valakinek fel kell vetni a Molotov-Ribbentrop paktum kérdését valamint a háború után meghúzott határok igazságosságát.

 

 

 

És végre valaki felvetette. Kicsoda? Az USA! Pontosabban annak Lengyelország után legodaadóbb szövetségese–Románia, mely meg se szólalhat az USA engedélye nélkül.

 

 

Megjegyzés:Románia volt elnöke Traian Basescu bejelentette, hogy a parlament elé terjeszti  a Molotov-Ribbentrop paktum érvénytelenné nyilvánítását. Szavai szerint ez a paktum vezetett Moldova Szovjetúnióhoz való csatolásához. 

 

 

A folyamat, mint egy klasszikus mondotta*, elindult. Ezt csak lasítani lehet, megállítani lehetetlen.Ukrajnának fel kell kötnie a nadrágját, mert a háború utáni szerzeményei jelentősek, de ezekre idővel a szomszédok bejelentik igényiket. Mikor Lengyelország törvényt fogad el a banderista ideológia megengedhetetlenségéről, már előre a határok megváltoztatására készül--mintegy megteremti az ehhez szükséges kultúrális-ideológiai hátteret.

 

 

A Molotov--Ribbentrop paktum érvénytelenítésének kisérletei és a háború utáni határok revíziója elkerülhetetlenül polgárháborúkhoz és katonai konfliktusokhoz vezetnek Moldova, Dnyesztermente, Ukrajna, Lengyelország, Románia, Magyaroroszág és talán Jugoszlávia  területén. Oroszország és az USA éppen ezeken a területeken fogják összemérni erőiket

 

 

Lényegében ez elkerülhetetlen, mert az USA megvádolta Oroszországot és Kínát,hogy megpróbálják megdönteni a jelenlegi egypólusú világrendet és határozottan kiállnak a saját hegemóniájuk mellett.  Az USA és Oroszország között, érthető okoból nem lehet közvetlen összeütközés.   Tehát csak harmadik országokban mérhetik össze erőiket.  Az USA természetesen nem tudja megbocsájtani a Krim megszáállását, mert akkor mindenki rögtön kést helyez az USA nyakára. Tehát büntetni kell. Emiatt kezdeményezi Románia az USA követelésére a Molotov-Ribbentrop paktum felülvizsgálatát.

 

 

Ez felkérés a háborúra.

 

* A "klasszikus", akitől a kifejezés származik M. Gorbacsov, a SZU utolsó elnöke (a ford.--www.oroszulpjotrpavlovic.5mp.eu)

Az eredeti publikáció: Glavred (Главред)

Közzététel időpontja: 09/02/2018

 

https://inosmi.ru/politic/20180210/241423832.html

2 komment
e

Litvánia felháborodott amiatt, hogy Magyarország megvédi honfitársait Ukrajnában

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2018. február 03. - Pjotr Pavlovics
English version

Litvánia felháborodott amiatt, hogy Magyarország megvédi honfitársait Ukrajnában

Andrius Kubilius. Foto: baltnews.lt.

Andrius Kubilius a Hazafias Unió--Litvánia Kereszténydemokrata Párt Szejm--beli frakciója képviselőjének kezdeményezésére litván politikusok csoportja azzal a kéréssel fordult a magyar parlamenthez, hogy "tegyék jóvá a magyar kormány súlyos hibáját és minden erejükkel segítsék elő és ne akadályozzák Ukrajna csatlakozását az EU-hoz és a NATO-hoz", közölte a BaltNews.lt. hírportál.  

Andrius Kubilius közleményében az áll, hogy a litván parlamenti képviselőket "kellemetlenül meglepték, sőt sokkolták a magyar kormány ultimátum--szerű bejelentései". .Magyarország Kormánya azzal fenyegetőzik, hogy blokkolja Ukrajna közeledését az EU-hoz és a NATO-hoz, amennyiben Kijev nem módosítja az új oktatási törvényt, mely előírja a nemzeti kisebbségi iskoláknak az ukrán nyelven való oktatást..  "Megértjük, hogy a nemzeti kisebbségek oktatása és integrációja mindig rendkívül érzékeny kérdések és ezeket konstruktív párbeszéd útján kell megoldani.   Látjuk Ukrajna erőfeszítéseit,  hogy éppen így oldja meg a felmerült problémákat, ezért kell keresni a valamennyi felet kielégítő megoldást. Minket azonban meglepnek a magyar hatóságok által bejelentett ultimátumok, melyek geopolitikai következményekkel  és  Ukrajna  európai integrációjának blokkolásával fenyegetőznekl". --áll Kubilius és a hozzá hasonlóan gondolkodók közleményében. 

A litván képviselők felhívják Magyarország jelenlegi politikusait, hogy "az európai értékek szerint cselekedjenek és legfőképpen vegyék figyelembe, mennyi áldozatot hoztak a szovjet időkben a szabadságért és emlékezzenek Közép Európa egységes jelszavára--"A közös szabadságunkért"".  "Meggyőződésünk, hogy az új EU-országok olyan kijelentései, melyek megerősítik, hogy szomszédokkal fennálló történelmi és aktuáis nézeteltérések miatt blokkolják ezen országok felvételét az EU-ba, teljességgel elfogadhatatlanok.  Az ilyen kijelentések teljességgel összeegyeztethetetlenek az európai szolidaritással és nem felelnek meg az egységes és szabad Európa követelményével",--hangsúlyozta Andrius Kubilius.   A magyar parlamenthez szóló felhívást Geminidas Kirkilas, Gabrielius Landsbergis, Rasa Jukneviciene, Andronius Azubalis, Ingrida Simonyte és más litván politikusok írták alá.

A korábbi közlemények szerint az Ukrán Parlament (Верховна Рада України) által 2017 szeptemberében a  elfogadott közoktatási törvény miatt (mely gyakorlatilag megtiltja a nemzetiségi kisebbségek anyanyelven való oktatását) Magyarország kijelentette, hogy addig nem támogatja Kijevet a nemzetközi fórumokon, amíg a botrányos dokumentumot vissza nem vonják.  Magyarország követelésére Ukrajna EU-tagságágáról szóló egyezmény kérdését újra megvizsgálják az Európai Unió Külügyminiszteri Tanácsán.   Egyes adatok szerint Ukrajnában  mintegy 150 ezer etnikai magyar él egy blokkban, akiknek többsége magyar útlevéllel rendelkezik.  Budapest egy külön programot dolgozott ki honfitársai megsegítésére.
Részletesebben:

https://eadaily.com/ru/news/2017/11/10/litva-vozmushchena-tem-chto-vengriya-zashchishchaet-sootechestvennikov-na-ukraine?utm_source=smi2

Szólj hozzá!
nyelvtörvény Litvánia Ukrajna Magyarország.

Amerikát egy új Vietnám gyógyítja meg: Korea és más jelöltek I. rész

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2017. november 24. - Pjotr Pavlovics

Amerikát egy új Vietnám gyógyítja meg: Korea és más jelöltek I. rész

 

Фото: rs.com.ua

1. Rész.

Hogy Igazolni próbálja a Kongresszus Oroszországnak szóló gazdasági hadüzenetét, az USA külügyminisztere Rex Tillerson kijelentette, hogy "az új szankciókról szóló törvénytervezet majdnem egyhangú megszavazása, az USA azon törekvését mutatja, hogy kiderüljön, hajlandó-e Oroszország lépéseket tenni a kétoldalú kapcsolatok javítására,  és az együttműködés folytatására a világ fő problémáinak megoldásában." Vagyis a "szankciók--együttműködést jelentenek"! 

Jugoszlávia bombázása,  az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata nélküli behatolás Irakba, az afganisztáni nemzetközi koalíció incidensei, a líbiai légtér sérthetetlenségéről szóló Biztonsági Tanács-i határozat nyílt megsértése, logikus végkifejlethez vezetett.  Washington látványosan visszatér a múlt század közepének politikájához, mely Hiroshima és Nagaszaki 1945. évi bombázásával kezdődött és 1975-ben saigon-i amerikai követség helikopteres evakuálásával fejeződött be.  

A "XX. század közepének" politikájához való visszatérés bizonyítékai a Koreai félszigeten kialakult konfliktus, a Kínával folytatott gazdasági-kereskedelmi háború,    a  Peking által épített Dél-Kínai tengeri mesterséges szigetek,  ugyanezen a területen a hajózási szabadság   diplomáciai  megoldásának elutasítását jelenti. Ugyanezt jelenti az afganisztáni háború újabb eszkalációja és az Iránnal kötött nukleáris alku felmondásának szándéka. 

Ugyanezt jelentik továbbá Mike Pence Tbilisziben tett ígéretei, hogy "megvédik Grúziát" ( Condoleezza Rice államtitkár hasonló ígéretei győzték meg 2008.-ban Mihail Szaakasvilit a  Dél-Oszétia és az orosz békefenntartók ellen tervezett agresszió büntetlenségéről). A "halálos védelmi" fegyverek, melyek ukrajnai szállítását már megkezdték, minden bizonnyal ugyanide tartoznak.(link: уже начавшиеся поставки американского «летального оборонительного» оружия на Украину.)

Az is ide tartozik, hogy deklarálták: az amerikai "érdekszféra" Oroszország határáig terjed, sőt,  az orosz hagyományos fegyverzetek korszerűsítése miatt érzett "aggodalmuk" okán, azon túl is.

Nem érdemes szavakat vesztegetni a rosszindulatú kongresszusra és annak túszára, az USA elnökére. Donald Trump aláírta az országunk elleni új szankciókat, ő küldi a hajókat Koreához és a dél Kínai tenger szigeteihez, ő mért csapást tomahawkok-kal a  szíriai Shayrat támaszpontra, ő volt az, akire anélkül, hogy a Kongresszus bármiféle nyomást gyakorolt volna, kijelentette, hogy elégedetlen az Iránnal kötött nukleáris alkuval.     Minden egyéb - az amerikai boszorkánykonyha.  Ha a belvillongások szereplőit minősíteni akarjuk, akkor  a "jó rendőr -- rossz rendőr" hasonlattal élhetünk. 

Még ha fel is tételezzük, hogy az USA-nak egy icipici oka van arra, hogy Oroszország ellen gazdasági háborút hirdessen, még ha el is ismerjük, hogy az USA-nak joga van az ENSZ megkerülésével szankciókat kihirdetni valamely országgal szemben, valamint joga van az amerikai törvények érvényességének kiterjesztésére harmadik országokra (területenkívüliség),  a szankciók eltörlésének semmiféle "útmutatója" nem volt és nem lesz.

Az USA már régen diszkreditálta a szankciók eszközét, mint olyan meghatározott, előzetesen meghirdetett korlátozásokat, melyeket a partner bizonyos meghatározott szabályszegéseire válaszként  alkalmaznak.  A szankciókat bevezetik, de nem törlik el  addig, amíg mulatságos anakronizmussá nem válnak.  De még ebben az esetben is csak "átfogalmazzák" őket. . A Kongresszus által 1974-ben elfogadott, hírhedt  "Jackson-Vanik módosítás"-t 1989-tól évente leállították az amerikai elnökök, de csak 2012-ben "törölték" el.   A "törölték" azért áll idézőjelben, mert a republikánus szenátorok a nem működő törvény "eltörlésének" feltételéül szabták   a működő "Magnyickij-törvény" egyidejű elfogadását.  

Emlékeztetünk, hogy Grúziával kapcsolatban a Jackson-Vanik módosítást 2000-ben, a Moszkva-Tbiliszi konfliktus csúcspontján fogadták el, amikor Putyin, közös erőfeszítéseket javasolt a dél-oszét és abház helyzet  rendezése érdekében, azt kérte Sevarnadzétól, hogy  a nemzetközi terroristák elől zárja le a Kaukázus gerincén átvezető "grúz tranzitutat". Sevardnadze azzal a tréfával ütötte el a kérést, hogy "országaink között vízumnélküliség van érvényben". Erre  Oroszország vízumkényszert vezetett be Grúziával szemben.

De "a demokratizálódás útján  történt előrehaladás"-nak köszönhetően megkapta a Jackson-Vanik módosítás eltörlését: ugyanabban a 2000-es évben Szaakasvilit kinevezték Grúzia igazságügy miniszterévé. Néhány hónappal előtte ill. utána az USA nagykövetség tanácsára a kormány és a parlament kulcspozícióiba a leendő "Rózsák Forradalma" többi vezetőjét ültették.    

Ukrajnával kapcsolatban a módosítást 2005-ben törölték el. Úgy gondoljuk, hogy itt felesleges minden komment.

Az amerikai szankciók célja, hogy akik hajlandóak szuverenitásukat feladni, azok teljes mértékben, "békésen" alattvalók lesznek, akik meg nem hajlandók elfogadni a "demokrácia fáklyájának" diktátumát, önálló véleményt mernek hangoztatni nemzetközi fórumokon, minisztereket neveznek ki az USA követség jóváhagyása nélkül, azokat totálisan szétzúzzák. 

Az USA elnökének  (45.-é, 46.-é és a többié) a  hatásköreinek korlátozása a szankciók eltörlésében, melyeket az utóbbi törvény alapján vezettek be, végképp kérdésessé tette, mikor törlik el ezeket a szankciókat. Oroszország-ellenség. És ez így is marad, még ha százszor is békeszeretőbbek vagyunk az USA-nál. Ellenségek maradunk mindaddig, amíg tiltakozunk a "humanitárius bombázások", a "koszovói végrehajtók" ellen. 

Amíg az orruk alá dörgöljük "Powell kémcsövét"* emlékeztetve a 300 ezer iraki halottra, csak ebben az országban a kétmillió belső menekültre, arra, hogy ki provokálta az iraki szunnitákat és lökte őket az ISIL (terrorista csoportosulás, mely Oroszországban be van tiltva--EADaily megj.) soraiba. 

Amíg emlékeztetjük őket, hogy a Jabhat Fatah ash-Sham ez ugyanaz, mint a Jabhat  al-Nusra és ugyanaz mint a Szíriai Al-Kaida akárhányszor is változtatják meg a nevüket. Az Al-Kaida egy nap alatt több ezer amerikait ölt meg. Ki követ el bűnt Amerikával szemben, amikor megpróbálja kivonni az Al-Kaidát a csapás alól?  

Ez megbocsáthatatlan. És biztos jó lenne, ha Oroszország nem lábatlankodna az USA alatt az olaj-, gáz-, és fegyverexportjával, fémfeldolgozásával, felhő alapú szoftverjeivel, nukleáris fűtőanyagával, atomerőműivel, hanem inkább pennsylvániai szenet venne. 

Ezzel együtt a gazdasági szembenállás - az USA területe.Az orosz GDP tizenketted része az amerikainak, és mi csak "regionális hatalom" vagyunk. Igaz, Barack Obama nem pontosította, melyik "régióé". Rendben van, vegyük úgy, hogy "Európa, az arktiszi térség, Közel-, Közép-, és Távol-Kelet régiójára" gondolt. 

A fentiek szerint levonhatjuk a következtetést, hogy "az egyetlen szuperhatalom" kétpárti establishmentjének ambíciói csak mérséklik a katasztrofális vereséget, mely a Vietnámi háborúban elszenvedett vereséggel mérhető össze. Vagyis "a kétoldalú kapcsolatok javítására tett lépésekkel és az együttműködés folytatásával a világ legfontosabb problémáinak megoldására" Oroszország nem fogja megakadályozni, hogy  az USA egy "második Vietnám" jelöltjeinek kiválasztásával katasztrófa felé sodródjon. 

Az elemzők rámutatnak azokra az intézkedésekre, melyeket Oroszországnak meg kell tennie, mielőtt aktívabban szembeszegül az USA-val-- kezdve a bankszférával, folytatva... a 2018. évi foci VB-vel.  Meg kell érteni, hogy az új szankciós törvényt, hogy fogják alkalmazni a gyakorlatban.  Nagyon fontos, a törvényre hogy reagál Európa, nem szavakban, hanem tettekkel, pl. az Északi áramlat -2 kérdésében, stb.,stb. 

De először is, ennek a megközelítésnek sosem jön el a "megfelelő pillanata".  Másodszor, ismételjük, Moszkvának nincs szüksége arra, hogy  aktívabb szembeszegülésre váltson: azzal, hogy az USA a "gonosz tengelyéhez" az orosz atomhatalom mellé Iránt és Észak.Koreát is hozzákapcsolta, továbbá Ukrajnát és Grúziát "áldozatként" emlegeti, az USA maga jelölte ki a  négy "hadműveleti színpadot", melyeken az események  mindentől függetlenül, a maguk útján haladnak.   Ezekhez még hozzá kell vennünk Afganisztánt, ahol a helyzet fokozódik, és ahol az USA Trump szavai szerint "vereségre áll".  Nekünk csak meg kell jósolnunk, az öt "hadműveleti színpad" melyikén várja az USA-t egy második Vietnám.   Mindegyiknek megvannak a maga előnyei és hátrányai.

Bármennyire cinikusnak hangzik, de Oroszországot nem fenyegeti a jelölt szerepe, mivel hatalmas nukleáris arzenállal rendelkezik.  A világgazdaságban betöltött szerepének és úgyszintén   atomfegyvereinek köszönhetően, Kína is biztonságban van. Ráadásul sem Oroszország, sem Kína egyszerűen nem képes megakadályozni az USA-t abban, hogy a maradék listáról kiválassza áldozatát.

Ezek nem a Külügyminisztériumnak szóló tanácsok. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának egyhangú határozata az Észak-Korea elleni gazdasági szankciók fokozására megmutatta, hogy Oroszország is, Kína is ezt a külpolitikai irányt tekinti alapnak. 

"Harmadik pozíció" választása ("ha Oroszországot Észak Korea szövetségesei közé soroltátok, miféle együttműködésről lehet szó? először a szankciók eltörlése és utána az együttműködés") nem lehetséges. Egy ilyen állásfoglalás a szankciók fokozásának ürügyéül szolgál. Magától értetődik, hogy a kialakult helyzetben Oroszország egyedül nem vétózhatta meg az Észak Korea elleni  szankciókat,  és egyelőre Kína se törekszik a feszültség fokozására: az USA egyelőre még nem lépte át a vörös vonalat. 

Végülis Oroszország nem robbant ki nukleáris háborút a félszigeten: San-Francisko a koreai határoktol 9 ezer km-re van, míg Vlagyivosztok az orosz mértékek szerint  a Tumannaja folyó környéke.

Egyszóval a "második Vietnám" 1. sz. jelöltje, Vietnám előfutára (az 1950-1953 közti háború) -Korea.

Az amerikai tisztviselők legutóbbi kijelentései enyhítenek Trump érzelmi fenyegetésein, mely szerint Phenjannak olyan "tűzzel és dühvel válaszol, amilyet még nem ért meg a világ".  Így augusztus 9.-én a Pentagon főnöke James Mattis azzal fenyegetőzött, hogy Phenjan "bármilyen konfliktusban" vereséget szenved. Értsd:nem nukleáris konfliktusban is.  A következő napon az NBC tévécsatorna a Pentagon forrásaira hivatkozva közölte, hogy a KDNP katonai objektumaira, elsősorban a kilövő berendezéseire megelőző csapásokat terveznek.    De mindez, eltekintve az atomtámadástól,  a félsziget körülményei között--Phenjan hatalmas emberi és anyagtartalékai, valamint Kína támogatása mellett-- ez éppen a vietnami változat.

Az új szankciók és a hárommilliárdos exportból egymilliárd elvesztése nem állítja meg Kim Csen In-t , az észak-koreai vezetőt.  A kínai és hon-kongi média már legalább féltucat  kiskaput vélelmezett  a KNDK elleni új szankciók kijátszására.

Kim folytatja a teszteléseket és a trollkodást újabb és újabb USA területek (Aleuti szigetek, Hawai, Kalifornia) megnevezésével, ahová, ha  akarja, elérnek a koreai rakéták.  A szájhősködésre adott fegyveres válasz valami új dolog lesz, mely korábban csak a középkorban fordult elő.   A konfliktus áldozatait- dél koreaiakat, japánokat, amerikaiakat- ez nagyon kevéssé indokolja. Különösen, ha kiderül, hogy az észak koreai rakéták hatótávolsága a Japán tenger hullámaiig terjednek.   Még ha Washington el is akarná kezdené  háborút,  súlyosabb ürügyre lenne szüksége.És távolról sem tény, hogy az USA "bármilyen konfliktusban" győzne. Mindenesetre az elemzők eddig egyhangúan azt jósolják, hogy a KNDK kétmilliós hadserege könnyen elfoglalja a déliek erődítményeit a demilitarizált zóna mentén, elözönli Délt és mint 1950-ben, négy nap alatt elfoglalja Szöult.

Ugyanakkor az USA preventív csapása garantáltan csak a hidakban és az üres kormányépületekben tesz kárt:a katonai célpontokra irányított csapások hamis célpontokat érnek el.  Több mint nyolcezer nagy hatótávolságú (vagy a mobilizációs tartalék raktárainak figyelembe vételével ennek többszöröse) második világháborús ill. 50-es évek-beli önjáró löveg és reaktív sorozatvető rendszer fogja áttörni a demilitarizált övezetet és csapást mérni Szöulra. E fegyverek ára alig több az ócskavasénál. Erre nem lesz elég tomahawk és drón.

Kína bevonása a konfliktusba elkerülhetetlennek tűnik. . A Mennyei Birodalom céljai Kelet- és Délkelet Ázsiában nyilvánvalóak: Japán semlegessége, Dél-Korea semlegessége, vagy egyesülése Észak-Koreával egy Kína -barát állammá, Tajvan visszacsatolása, a Dél-Kínai tengeren és a környező országokban  hegemónia kivívása--mindez egész Dél-Kelet Ázsiában már a politikai hegemóniát jelenti. 

Egy egységes, semleges Kína-barát koreai állam egyáltalán nem jelenti KIM hatalmának kiterjesztését az egész Koreai félszigetre.  Még azt is mondhatjuk, Kim Csen In viszonya Pekinggel kissé hűvösebb, minta apja és nagyapja idején volt: a fiatal vezér mindenáron be akarja bizonyítani "a tapasztaltabb pekingi elvtársaknak" önállóságát.  Ezért a félszigeten  az eljövendő rezsim jellege (Észak győzelme esetén) az elemzők szerint a kínai rendszer puhább  változata lesz. Piacgazdaság, a Koreai Munkapárt vezető szerepe mellett. Mindenesetre ez az elképzelés nem kevésbé utópisztikus, mint Észak gyorsított demokratizálásáról elhangzó tervek (Dél győzelme esetén). 

Kínának elegendő az amerikai csapatok kivonása, valamint Szöul és Tokió Washingtoni szövetségének  megbontása. A többit, ezen országok Peking "barátjává" válását, elvégzi a gazdaság.

Oroszország Távol-Kelete a nemzetközi értelemben vett Távol-Kelet perifériája.  Az orosz gazdaságnak, és különösen a világgazdaságnak itt nincsenek létfontosságú objektumai.   Oroszország Csendes Óceáni Flottájának fő támaszpontja --Kamcsatka --felügyelete az  USA más parancsnoksága alá tartozik. A Japánban állomásozó erők már régen Kínára álltak rá.

Oroszország a gázexport diverzifikácójában érdekelt, hogy ne egyetlen vevőtől-- Kínától  függjön.  Hogy Dél Koreába a KNDK területén keresztül gázvezetéket építhessenek, Phenjánnak 2014 ben elengedték a majd 10 miiliárd dolláros szovjet adósságot (mely amúgy is nyilván "behajthatatlan " volt) és a szállítás jelenleg is ott folyik. . A Dél Koreába és Japánba történő cseppfolyósgáz-- szállítás gazdaságosságáról ugyanez a Kína nem ad egyértelmű választ. 

Ilyenformán Oroszországnak nincs rá oka, hogy a koreai konfliktusba látványosan beavatkozzon. Neki bármilyen eredmény megfelel.  A lényeg, hogy a konfliktus hosszadalmas és költséges lesz az emberi, gazdasági és reputációs veszteségek tekintetében. Még ha az USA Észak lerombolásával el is oltja Kim nukleáris ambícóit, ennek ára Dél lerombolása, Japán hatalmas veszteségei, Tajvan valószínű közeledése a kinai szárazföldhöz, és a szövetségesek USA-tól való távolodása lesz.

Miután 12 évig a háborús szakadék szélén egyensúlyozott, az USA visszavonulásának gyakorlatilag ugyanilyen következményei lesznek. "Hatalmad van, ha mások  azt hiszik, hogy hatalmad van.    Ha ez a hit meginog, senki vagy.  Washington fiaskója a Phenján elleni harcban rákényszeríti Szöult, Tokiót, Taipeit, Hanoit, Manilát, stb, hogy "odafigyeljenek" Peking álláspontjára, az egyedüli játékosra, aki kitartva a kellő hatásszünetet, megkapja, ami jár neki, majd barátilag elbeszélget Kimmel, s így mindenki megkönnyebbülve fellélegezhet.  Nem Phenján, hanem Washington kerül kilátástalan helyzetbe. Nem túl bonyolult dolog.

Oroszországnak itt, mondjuk meg egyenesen, ötödrangú szerep jut.  De amikor az "egyetlen szuperhatalom" rájön, hogy hová is került, és egyetlen óvatos csapással, mint Ash-Sayrat-ra, nem tudja megőrizni az arcát, és megpróbálja elkenni a helyzetet, hogy az ne Kína előtti nyílt kapitulációnak tűnjön, Oroszország státusza lényegesen megnő.    A nagy béke világkonferencián szükség lesz a szomszédos KNDK-ra és a nagy atomhatalomra.

Itt sem tudunk nagy reményeket fűzni a dolgokhoz.  Moszkva nem fog tiltakozni, mint 1951-ben a San-Francisco-i egyezmény aláirásakor. De a "civilizált világnak" mégiscsak rendet kell tenni a fejekben, és el kell döntenie, minek tekinti Oroszországot-számkivetettnek, vagy béketeremtőnek. Ezt a kérdést Oroszország sokszor és sokféle formában felteheti.

Az új Vietnám  második  lehetséges jelöltje--földrajzilag Keletről Nyugatra haladva--a jó, öreg Afganisztán. 

Augusztus elején Donald Trump John Nicholsont, az országban állomásozó amerikai kontingens tábornokát, keményen bírálta és nyugdíjazását javasolta, mondván: "Nem nyerésre, hanem vereségre állunk".. Ennek vannak alapjai: 2015 végén Afganisztán kormánya az ország területének csaknem háromnegyedét ellenőrizte, ma már alig több mint a felét és ez az ellenőrzés is nagyon feltételes.  A "Tartós Szabadság" (Enduring Freedom-ford. megj.) hadművelet 16 évvel a megkezdése után oda jutott, ahonnan elindult.

  Mivel tisztában van vele, hogy az amerikai csapatok kivonása esetén a kabuli rezsim addig se tart ki, mint a saigoni, Trump,  egy magánhadsereg tulajdonosa, Blackwater** Erik Princ elmondása szerint megvizsgálja az 5,5 ezer fős magánhadseregben szolgáló professzionális katonai egység lecserélésének kérdését, ami természetesen szükségmegoldás és nem a probléma teljes megoldása.

 

2001-re a Talibán gyakorlatilag az egész országot elfoglalta, az "Északi Szövetséget" a tadzsik határhoz szorította.   Afganisztánban jelentősen kiélesedtek az etnikai konfliktusok: a tálibok Afganisztán és északnyugat Pakisztán hagyományosan uralkodó népének a pastuknak a nyelvét az állam kizárólagos hivatalos nyelvévé tették.   . A nemzeti kutúra nyelve, a dari (kabul farsi - lényegében tadzsik nyelv) elvesztette állami státusát, annak ellenére, hogy ez a nyelv nem csak az afgán tadzsikok, de az üzbégek többségének, sőt, a Kabulban és más nagyvárosokban valamint az iráni határ melletti nyugati tartományokban élő pastuknak is a fő, sőt kizárólagos nyelve. Az afganisztáni etnikai határ majdnem etnopolitikaivá alakult. 

Nagyon valószínű, hogy az USA Afganisztán de-facto kettéosztását tervezte az észak-nyugati "tadzsik" (az ország területének 2/3-a) és a délkeleti "pastu" (1/3) zónákra. Ebben az esetben a NATO koalíció ellenzéke a pastuk személyében megerősödött volna, ugyanakkor megbízható szövetségesekre tettek volna szert a tadzsikok, üzbégek, siita- -hezárok új nemzetének  személyében, mely függetlenségi harcában magára vállalta volna a tálibokkal folytatott harc terhének jelentős részét.  

Amennyire meg lehet ítélni, Washington letett Afganisztán felosztásának tervéről elsősorban  Irán szerepének megnövekedésétől tartva az ország észak-nyugati részén. Bár az iráni külpolitikai orientáció keletivé válása valószínűleg enyhítette volna a nyugatra, többek közt Izraelre nehezedő nyomást.    Ugyanakkor Észak Afganisztán nem nyert volna valamiféle gazdasági előnyöket Irán "globális" megerősödéséből.

Ma a helyzet bizonyos mértékben ismétlődik.. Irán befejezte a vasútvonal kiépítését az afgán Herátig  és ez nyilvánvalóan még nem a végállomás: utána következik Mazar-i-Sharif, Dusanbe, az Alay völgy Kirgízia legdélibb részén és a kínai Kashbar.  Iránban, akárcsak Kínában európai nyomtáv van és éppen ez az "Új Selyemút" lesz a kazah-orosz útvonal fő konkurense.

Miután belekezdett ebbe az ambiciózus projektbe, Irán nyilvánvalóan már nem adja  észak-nyugat Afganisztánt legnagyobb ellenségének, a táliboknak. Kína és Irán továbbra is igyekeznek észak Afganisztánból kiszorítani az USA-t.  Igaz, Oroszországot is Kirgíziából és Tadzsikisztánból.

Érdekes, hogy ez év elején Moszkva gyakorlatilag Washington szövetségeseként lépett fel (természetesen Közép-Ázsiai érdekeinek figyelembe vételével),  A kulisszák mögött kapcsolatba léptek a Talibánnal kizárólag azért, hogy bevonják őket a párbeszédbe Kabullal, és hogy megakadályozzák Közép-Kelet szörnyűségét -- a Talibán és az Iszlám Állam helyi szervezetének szövetségét.   Az USA számára ez a diplomácia láthatóan túl finom volt: Washington állítólag megvádolta Moszkvát, hogy fel akarja fegyverezni a tálibokat.  A kapcsolatokat megszüntették. Ennek eredményeképpen a korábban egymást halálosan gyűlölő Talibán és Iszlám Állam közösen támadták a kormánycsapatokat.

Valószínű, hogy egy szép kis második "Vietnám" Afganisztánban nem lesz. Az "afgán Vietnám" hosszú és egyre inkább elhúzódó lesz.  A kabuli amerikai követséget evakuáló helikoptereket látván az amerikai polgárok megkérdezik maguktól: Sikerült e "seggbe rúgni " azokat, akik az Ikertornyokat támadták, vagy még több lett belőlük? Miért halt meg ebben az országban 3,5 ezer amerikai katona (a nem amerikai életeket szokás szerint nem számolják)? Mire szórtak el két billió dollárt? Csak nem arra, hogy Afganisztánt felosszák Irán és Pakisztán között?

A harmadik jelolt keletről nyugatra--Irán. A második legvalószínűbb USA áldozat. Ugyanakkor közülük ő a legerősebb.

Bizonyossággal állíthatjuk, hogy az Irán elleni háborúban semmilyen koalíció nem hozható létre, ha annak tényleges résztvevője nem lesz Pakisztán és/vagy Törökország a  tartalékaikkal és a hátterükkel.  Mindkettő kizárt : először is, ezeknek az államoknak meglehetősen konstruktív kapcsolata van az iszlám köztársasággal, másodszor túl sok egyéb külpolitikai és különösen belső problémáik vannak ahhoz, hogy belebonyolódjanak egy hosszú és számukra teljesen értelmetlen háborúba.  

Az USA érvelését tényleg nehéz megérteni.  Egyrészt Trump elismeri, hogy Teherán aggályosan betartja a hat nemzetközi közvetítő által megkötött és az előző adminisztráció által két éve  jóváhagyott nukleáris programról szóló egyezmények "betűjét". Ugyanakkor az USA 45. elnöke szerint Irán  "egészében helytelen viselkedésével" megsérti annak "szellemét". 

Trumpnak "egyszerűen nem tetszenek" az egyezmények.. Érdekes lesz megfigyelni, hogy tudja megmagyarázni még legközelebbi szövetségeseinek is azt, hogy az egyezményt nem a megfelelő jogosítványokkal rendelkező USA elnök hagyta jóvá, , hanem egy bizonyos Barack Obama nevű személy, saját, személyes  érdekei céljából. Valahol ez "Janukovics személyes adósságára" emlékeztet. .

Irán szintén csak meghatározott keretek közt cselekedhet.  Kurdisztán iraki részének függetlensége a szeptember 25.i referendum eredményei   alapján gyakorlatilag elkerülhetetlennek tűnik.   És ez szintén elkerűlhetetlenül előidézi a szunnita észak Irak (Jazeera) különválását: a 75%-ban siita lakosságú Irak, miután a szunnitákkal szemben a legkegyetlenebb erőszakot alkalmazta, túlságosan aszimmetrikus föderációvá válna Kurdisztán nélkül, mely teljes hatalommal, valamint az olajtartalékkal rendelkezik.

Jazeera, mely valószínűleg Szíria jelentős részét is magában foglalja, elkerülhetetlenül Törörűkország "védelme" alá kerül, mely katonai támaszpontokat létesít Moszulban, Fallujahban, sőt lehet, hogy  Deir-Ez-Zorban: csak az iraki és Szíriai Kurdisztán bekerítésével érzi magát biztonságban Törökország. Szemel láthetóan ezért enyhült Ankara álláspontja a kurd referendum kérdésében: minden egyéb Törökország számára öngyilkosság. 

Iránnak gyakorlatilag nincsenek szövetségesei.  A polgárháborúból éppen kikecmergő Szíriának lélegzetvételnyi szünet kell. Ugyanez vonatkozik Jemenre is. Irakkal sem egyszerű minden.

"Irak többé nem szövetségese Amerikának",- jelentette ki július végén az iraki referendumról rendezett tanácskozáson Ronald Griffith --a nyugalmazott, de szakértői körökban igen tekintélyes, négycsillagos USA tábornok, a szerbiai Kraina ellen indított  horvátországi "Vihar" hadmővelet egyik tervezője.


A teljesen siitává váló Irak egészen biztos, hogy nem lesz az USA szövetségese.  Bár Iránnak ezért a szövetségesért is meg kell küzdenie. E két siita állam történelmi szekrényében megmarad az 1980-88 évi Irán-Iraki háború csontváza. mely mindkét oldalon fél-egymillió emberéletet vitt el, valamint a határviták és az örök arab-perzsa vetélkedés. 

"Siitizmus, vagy arab nacionalizmus"--ilyen címekkel jelent meg az arab média július utolsó napján a népszerű iraki politikus és prédikátor Muhtada-as-Sadra váratlan látogatását és Muhammad bin Salman szaudi koronaherceggel történt tárgyalását kommentálva.(link:неожиданный визит в саудовскую Джидду популярного иракского политика и проповедника Муктады ас-Садра) . A prédikátor elhatárolódik Irántól és élesen kritizálja Irak volt miniszterelnökét, jelenlegi elnökét, Nouri al-Matiki-t, aki az iraki szunniták ellen elnyomó politikát folytat és a terrorista Iszlám Állammal összenövő szunnita felkelés egyik fő bűnöse. . E két vezető vitájától nagymértékben függ, hogy a leendő siita Irak az öböl arab monarchiáihoz, vagy az egyhitű Iránhoz fordul. 

A második esetben Irán fizikai előrehaladását csak a siita Irak korlátozza.  Az arab félsziget inváziójáról, még kevésbé megszállásáról, szó sem lehet. A propagandaszólamokon túl ezt az iráni elemzők is elismerik:az öböl olaj- és gázmezőinek elfoglalása- pontosan az a lépés, mely megváltoztathatja Törökország és Pakisztán, Egyiptom és sok más, köztük iszlám országok álláspontját és az Irán-ellenes koalícióba kényszerítheti őket!

 Kívülről úgy tűnik, hogy a "Támadni nem szabad védekezni" (Figyelem, a mondatban nincs vessző, így kétféleképpen értelmezhető--ford. megj.) dilemma áll fenn.  Patthelyzet és a keresett hosszú és véres "Vietnám".  Azonban még az "arab tavasz" és a Bahrein-i siita felkelés idején (pontosabban annak leverése után) az Iráni stratégiai kutatások központja és egyéb intézetek szerzőinek publikáció meglehetős egyértelműséggel céloztak a monarchiák szétverése lehetőségének mechanizmusára. Arra a mechanizmusra, melyhez Törökország, Pakisztán, Egyiptom szívesen csatlakozna.

 

A monarchiák megrendítése nemcsak a siiták jogainak védelme, de az arab és iszlám országok munkásai (csak Szaúd-Arábiában a lakosság 30%-a) valamint a helyi rezsimek ellenzéke jogainak megvédése jelszavával történhet.  Más szavakkal elindítani az irányított káosz mechanizmusát, amikor is a regionális státuszra egy picit is igényt tartó szomszédok előtt felvetődik a kérdés: sürgősen tesznek valamit érdekeinek érvényesítésére, vagy lekésnek.    Nem a fizikai határok megváltoztatásáról van szó, hanem baráti csoportok: helyi siiták, a török modell hívei,  pánarabok, pániszlamisták stb hatalomba juttatásáról. 

Kezdjük megérteni a Külügyminisztérium és a Kormány munkatársainak kérését Trumphoz, hogy korlátozza aktivitását a Twitteren.  A szövetségesek hiánya és az öböl monarchiáinak katonai gyengesége (mennyit ért három éves közvetlen részvételük a  jemeni konfliktusban) túlságosan nyilvánvalóak. 

Az USA politikája folytonosságának hiánya, igen-igen, a sokat dicsért "demokratikus államok politikájának folytonosságának" a hiánya túllép egy diplomáciai botrány keretein: ki fog még 14 évet dolgozni az Iránnal kötendő új egyezség kidolgozásán, ha nincs garancia arra, hogy néhány év múlva az USA soros elnöke azt fel nem mondja? Ki győzi meg Iránt  a szankciók felújításának törvényességéről, és arról, hogy az új egyezség kidolgozásáig, azaz még 14 évig, tanúsítson visszafogottságot? 

Nincs más hátra, mint hogy elismerjük:Trump dühkitörése spontán volt. Az izraeli lobbi hatása alatt cselekedett, vagy izraeli barátainak akart jót tenni, akik elégedetlenek a jelenlegi alkuval. Mint bármelyik nemzetközi szerződés, ez az alku sem tökéletes. Valószínűleg. Izraelt teljesen kielégítené, ha Iránnak sem atomerőműve, se nukleáris fűtőanyaga, se szakemberei nem lennének ezen a területen.  Mahmoud Ahmadinejad iráni elnök 2005-2013 közötti felelőtlen kijelentéseire, olyan fenyegetésekkel, hogy "eltöröljük a cionista rezsimet a föld színéről" még sokáig fognak emlékezni. Mellesleg a jelenlegi USA elnök kijelentéseire is!

Valószínű hivatalos visszavonás nélkül, de Trump fenyegetését az Iránnal kötött nukleáris egyezmény felbontásáról, fokozatosan leveszik a napirendről.   Irán közvetlen fenyegetettsége hosszú időre elhúzódik  az "Arab NATO" (Trump kifejezése; a korábbi kormányoknál--a "Nagy Közel-Kelet":a folytonosság itt nyilvánvaló) létrehozásáig, azaz az 1950-es 1970-es években működő katonai-politikai tömb, a CENTO reinkarnációjáig. 

Ezúttal Marokkótól és Egyiptomtól Törökországig, Kurdisztánig és az öböl monarchiáiig fog terjedni.   Pakisztánt nem fogják felkérni,  mert ez India tiltakozását váltaná ki, mellyel az USA az utóbbi i években meglehetősen szivélyes kapcsolatokat épített ki, melyek fokozatosan katonai stratégiai kapcsolatokká alakulnak át. Mindeközben figyelembe kell venni, hogy az utóbbi 70 évben az araboknak egyetlen szövetséget se sikerült összehozniuk, az arab államok amorf Ligáját kivéve. 

Középtávon Iránt a "második Vietnám" jelöltjeinek listájáról ki kell zárnunk. De Washington már megkapta a választ   esztelen kijelentéseire, valamint az új szankció-csomagjára.    Irán megnövelte rakéta programjának költségvetését több mint félmilliárd dollárral. "Az amerikaiaknak tudni kell, hogy ez csak az első akciónk"--jelentette ki az iszlám köztársaság parlamentjének elnöke Ali Larijani.

Tehát nagyszabású konfliktus létrejöttének valószínűsége az USA bekapcsolódásával ("második Vietnám"), de Oroszország közvetlen részvétele nélkül, a három színpad--Koreai félsziget, Afganisztán, Irán--egyikén sem tűnik egyelőre nagynak.  Jóval nagyobb a "sansza" az Oroszország európai határainál fekvő két színpadnak--Grúziának és Ukrajnának--bár a két konfliktus között nagy különbségek vannak. Bármelyik irányban is aktivizálódik Oroszország, a Nyugat kénytelen lesz azt üdvözölni!

(folytatás következik)

Albert Akopjan (Urumov)Альберт Акопян (Урумов)
Részletesen: https://eadaily.com/ru/news/2017/08/14/ameriku-vylechit-novyy-vetnam-kandidaty

 

*Collin Powell USA államtitkár hírhedt kémcsöve, melyet az ENSZ 2003 évi közgyűlésén mutatott fel,, állítva, hogy az iraki vegyi fegyver anyagát tartalmazza!

** Blackwater -- amerikai őrző-védő cég, magánhadsereg.

 

 

 

 

3 komment
Angela merkel

Fekete Lenin

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2017. november 24. - Pjotr Pavlovics

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ISMERKEDJETEK MEG A FEKETE LENINNEL,

 

AKI A DONBASSZ SZABADSÁGÁÉRT HARCOL

© Facebook

Opinion

18:46 07.04.2015(updated 18:26 13.06.2015) Get short URL

046015510

 

Ayo Beness-t „Fekete Lenin”-nek nevezik radikális nézetei és szókimondó magatartása miatt. Arról beszélgettünk vele, mért döntött úgy, hogy elhagyja Litvániát és csatlakozik a Donbassz-i miliciához.

 

Azt hallottam rólad, hogy az ukrán határőrök a határon letartóztattak és visszatoloncoltak Lettországba. Hogy kerütél vissza Donbasszba._

 

Engem Ukrajnából kétszer deportáltak. Először Donyeckből, az akkori kormányzó parancsára. Londonba toloncoltak vissza, ahol korábban hét évig éltem, tanultam, dolgoztam. Innen a Krimbe mentem, és Krim Oroszországgal való újraegyesitése után tovább Donyeckba.

 

Nem a határátlépéskor tartóztattak le. Társaimmal már a régióban tartózkodtunk és kapcsolatba léptünk népünkkel. Ekkor tartóztattak le minket.

 

Ezek a hadsereg emberei voltak, nem határőrök. Megrugdostak, láncokkal vertek minket, aztán Kievbe vittek, átadtak az ukrán biztonsági szolgálatnak, ahol összevertek és Lettországba deportáltak, mivelhogy lett állampolgár vagyok.

 

Május 11.-i deportálásom után Lettországban két hónapot börtönben töltöttem. „Lettország területi sérthetetlenségének aláásása”, „Lettország politikai és gazdasági rendszerének erőszakos megváltoztatására való felhívás”, „előkészületek Livánia függetlenségénak erőszakos felszámolására” vád alapján két hónap börtönre ítéltek. Mindezt Donyeckben és Szimferopolban elhangzott beszédeimre alapozták, melyekben a Szovjetunió visszaállítására szólítottam fel.

 

Hála az Orosz Hajnal párt vezetője fellebbezésének, aki egy tapasztalt jogász, július végén szabadon bocsátottak. A börtönben megtagadták az Ukrán Biztonsági Szolgálat és a Nemzeti Gárda által elkövetett kínzások törvényes igazolását, továbbá a szükséges orvosi kezelést is.

 

A Lettországban ellenem koholt vádakat politikai elnyomásnak tekintem és kieszközlöm, hogy a Lett bíróság teljes mértékben felmentsen, továbbá, hogy kárpótoljon a törvénytelen börtönbüntetés miatt elszenvedett erkölcsi károk miatt.

 

Azzal a feltétellel helyeztek szabadlábra, hogy nem hagyom el az országot. Emellett rendőri felügyelet alá helyeztek. A kemény rendőri felügyelet mellett a biztonsági erők is gyakorlatilag minden nap, sőt, éjszaka is meglátogattak, hogy ellenőrizzék, mit csinálok.

 

December 29.-én Észtországon keresztül szöktem meg. Autóstoppal jutottam a határra, majd az erdőn mentem át, hogy elkerüljem a határ-járőrt, majd onnan tovább Finnországba vasúton. December 31.-én érkeztem Moszkvába, ott töltöttem néhány napot, majd a Luganszki Népköztársaságba mentem.

 

Ayo Beness

© Facebook

Ayo Beness

 

 

 

Mit csnálsz most?

Novorisszija Hadseregének katonája vagyok. A Másik Oroszország párt által szervezett Interbrigádok-on keresztül jutottam ide. A tüzérségnél szolgálok már három hónapja.

 

Az Interbrigádok a világ minden tájáról összejött baloldali külföldiekből áll, akik az imperializmus ellen vannak. Vannak önkénteseink Afganisztánból, Brazíliából, Franciaországból, Olaszországból, Angliából, Írországból, 50 Vörös Lett lövész, Szerbiából, Görögországból stb.

 

 

Ayo Beness

© Facebook

Ayo Beness

 

Amennyire én tudom, a Másik Oroszország a korábbi Nacionál-Bolsevik párt, mely általában véve egy nacionalista mozgalom.Tapasztaltál-e rasszizmust a mozgalomban, illetve a miliciáknál? Ha igen, hogy tudtad feldolgozni?

 

A mi mozgalmunk nem nacionalista. A következők miatt. Pártunk tagjai különböző rasszokhoz és különböző nemzetekhez tartozó emberek.Vannak nálunk oroszok, lettek, ukránok, beloruszok, zsidók, kazahok, angolok és mindhárom rassz képviselői- fehérek, sárgák, feketék.Mi tisztán internacionalista párt vagyunk és harcolunk az emberek diszkriminálása és megalázása ellen mindenütt a világon és Oroszországban.

De szeretjük Oroszországot, hazánkat és mindenek felett védjük az érdekeit. Szeretnénk egy erős, virágzó szocialista államnak látni, ahol minden nemzetiség jól érzi magát.

 

Ayo Beness

© Facebook

Ayo Beness

 

Mit jelent számodra orosznak lenni?

 

Számomra orosznak lenni azt jelenti, hogy szeretem, tisztelem, tanulmányozom az orosz kultúrát, irodalmat és a populáris művészeteket. Tanulmányozni az orosz történelmet és részt venni nép jólétének emeléséért és Oroszország felvirágoztatásáért vívott politikai harcban.

 

Pártom és én támogatjuk a Krim és Oroszország történelmi újraegyesülését és márciusban a Krimbe mentünk, hogy részt vegyünk a nép felszabadítási mozgalmában.

 

Azonkívül úgy gondoljuk, hogy Oroszország helyesen teszi, hogy humanitárius segélyeket küld Novorosszijának és támogatja a Donyecki és Luganszki Népköztársaságokat a nemzetközi béketárgyalásokon és találkozókon.

 

Az eredeti interjút lerövidítettük.

 

 

Read more: http://sputniknews.com/analysis/20150407/1020578886.html#ixzz3d3zEyhYKIS

Szólj hozzá!

Európa elárulta Ukrajnát:Ez nem ATO (terrorellenes hadművelet), hanem valódi polgárháború.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2017. július 02. - Pjotr Pavlovics

Európa elárulta Ukrajnát:Ez nem ATO (terrorellenes hadművelet), hanem valódi polgárháború. 


Angela Merkel szertefoszlatta Kiev reményeit és elismerte, hogy Ukrajnában polgárháború folyik.  Porosenko helyzete bonyolult.
2017 június 26 18:23 

full-merkel-1498490401.jpg


 

 

 

 

 

A lehetőségért, hogy Európa pénzalapjaiban kotorászhasson, Porosenko nagyon erőlködik, hogy az európaiak előtt az országában dúló polgárháborút leplezze. Ahelyett, hogy beismerné ezt a tényt, Kiev terrorizmus elleni háborúnak próbálja feltüntetni ezt és a háború sújtotta területet ATO* zónának nevezi.

Ennek ellenére, amennyiben az európaiak korábban feltétel nélkül Kiev oldalán álltak, most  gyökeresen megváltozott a helyzet. Még Petro Porosenko örök barátja Angela Merkel is váratlanúl "hátba szúrta" őt--belátta a nyilvánvalót.

Németországban,  az egyik pártértekezleten Merkel érintette Ukrajna témáját és kijelentette, hogy Kiev Ukrajna keleti részében nem terroristákkal, hanem saját országának polgáraival harcol.  Szavait a " Frankfurter Allgemeine Zeitung" kiadása idézi. 

Mindamellett Merkel nem mulasztotta el megemlíteni, hogy ezt az egészet Oroszország támogatja, ami nem csoda, ha figyelembe vesszük régóta tartó oroszellenes retorikáját.  Ennek ellenére Merkel fellépése tetemes kárt okozhat Ukrajnának.  Mint tudjuk az IMF nem különíthet el pénzeszközöket olyan országoknak, melyekben háború dúl.  Amíg Kiev leplezni tudja tényleges helyzetét, számíthat segítségre.  Most Merkel akkora csapást adott, hogy Kiev katasztrófa szélére került.

Figyelemre méltó, hogy az ukrán média, mely sosem mulasztja el közzétenni az ukrán-barát politikusok nyilatkozatait, Merkel bejelentéséről  mélyen hallgat. Erre hívta fel a figyelmet Makszim Goldarb, az ukrán társadalmi aktivista.  Ezenkívül az ukrán "hazafiak" váratlanul elhallgattak és nem kritizálták a német kancellárt.. A kancellár feltette magának a kérdést, hogy a helyi politikusok miért nem ragasztják rá az áruló bélyegét.

"Talán azért, mert ilyen vélemények egyre gyakrabban fogalmazódnak meg és hangzanak el vezető politikusok szájából, és a világ médiája és befolyásos nemzetközi szervezetek is  foglalkoznak vele?  És ezt tudja a jelenlegi hatalom is."-- mondta Goldarb.

A Nyugat már nem helyesel vakon Ukrajnának és nem bocsátja meg a bűneit. Kiev felhőtlen boldogsága véget ért, most várhatja a vádakat, amiért saját népe ellen visel háborút.  Porosenko igen nehéz helyzetben van.

*ATO - antiterrorista hadművelet


Forrás: https://newinform.com/65532-nozh-merkl-v-spinu-poroshenko-na-ukraine-ne-ato-a-grazhdanskaya-voina?utm_source=24smi&utm_medium=cpc&utm_term=2152&utm_content=1215981&utm_campaign=2582

1 komment
ukrajna Oroszország Ukrajna Kiev Porosenko Angela merkel Angela Merkel

Vagy kontroll Ukrajna felett, vagy globális katasztrófa:Putyin új fenyegetése

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2017. június 26. - Pjotr Pavlovics

Vlagyimir Putyin orosz elnök globális konfliktus kezdetét jósolja, amennyiben a Nyugat tovább folytatja  Ukrajna és Oroszország szembeállításának politikáját.

  15:10-31.03.2017

 Война в Украине infocentrum közleménye a replyua.net.-re való hivatkozással

Az Oroszországi Föderáció elnökének szavai szerint a Nyugat szándékosan szembeállítja Ukrajnát Oroszországgal, úgy gondolván, hogy ez Oroszországot gyengébbé teszi. Beszédében Putyin egyenesen kijelentette, hogyha a Nyugat  folytatja Oroszország feltartóztatásának politikáját, akkor a helyi háborús konfliktusok  egyetlen globális katasztrófába torkollhatnak. Erről Putyin az "Arktisz-- a párbeszéd területe" fórumon beszélt.

 

foto: replyua.net


"Pontosan tudjuk, hogy minél rosszabb az orosz-ukrán viszony annál jobb a Nyugatnak" —mondta Putyin, felajánlva Washingtonnak a Moszkvával való együttműködés útját.

Vlagyimir Putyin megemlítette az USA új elnökét Donald Trumpot is.  Nem bírálta, sőt megpróbálta igazolni, hogy egy ember akiben az oroszok nagyon reménykedtek, sőt akit az oroszok  amerikai titkosszolgálatok szerint segítettek a legmagasabb állami poszt elfoglalásában, egyáltalán nem úgy tevékenykedik, ahogy a Kreml szeretné. Putyin szerint Trump szeretné normalizálni az amerikai-orosz kapcsolatokat, de nem hagyják. 


http://warfare.com.ua/2017/03/31/ili-kontrol-nad-ukrainoy-ili-global/

Szólj hozzá!
USA Oroszország Ukrajna Putyin Donald Trump
süti beállítások módosítása