Az utóbbi hónapban Ukrajnában két fontos, hasonló tartalmú dokumentum jelent meg. Az első- az Ukrán Minisztertanács rendelettervezete a "Gépipari termékek rögzített mértékű termelési lokalizáció melletti felvásárlásának néhány  kérdése" 2020. június 11-től  érvényes A másik--a 3 739 sz. törvénytervezet "Változtatások az Ukrán Törvénykönyvben a "Közbeszerzésekről" a hazai ipar fenntartható fejlődése és korszerűsítése feltételeinek megteremtéséért"

Mindkét esetben a hazai gépgyártás támogatásáról van szó. E célból egy egyszerű protekcionista módszert, a termelés lokalizációját javasolják alkalmazni.

Más szavakkal az Ukrajna által vásárolt berendezések alkotórészeinek rögzített százaléka Ukrán területen kell, hogy gyártódjék.

A törvénytervezet azzal számol, hogy a lokalizáció mértéke  az árú fajtájának függvénye és 25-40% között változik.

"A gépgyártás vizsgált ágazataiban az import szintje Ukrajnában eléri az 50%-ot.   A szakértők adatai szerint  az összes ukrán közbeszerzésben e mutató értéke 38%, míg a fejlett országokban a közbeszerzések import hányada legfeljebb 4-5%"-mondja   a 3 739 sz. törvénytervezet egyik szerzője Rokszolana Pidlasza.

Mellesleg e dokumentum kezdeményezői különböző frakciók képviselői voltak . Köztük a «Слуги народа» ["Szlugi národá-Nép szolgái"] párt képviselői, a «Батькивщинa» ["Batykivscsina-Haza"] párt vezetője Julia Tyimosenko, az «Оппозиционной платформы — За жизнь» (ОПЗЖ) ["Ellenzéki platform-Az életért (OPZZS)] elnökhelyettese Jurij Bojko. Még a Petro Porosenko féle «Европейскaя солидарность» ["Jevropejszkaja Szolidarnoszty-Európai Szolidaritás"--a fordító megjegyzései] képviselői is jelen vannak.

Az ukrán parlamentben ritkán tárgyalnak olyan törvényeket, melyek ilyen vegyes összetételű közönséget összehoznak.

Nem csoda, hogy Európa nyugtalankodni kezdett. A "Soros-fiókák" hangot adtak nyugati kurátoraik aggodalmának. Ugyanazok, akik a múlt hónapban rárontottak Igor Petraskóra, a gazdaság, kereskedelem és mezőgazdaság fejlesztési miniszterre--éppen ennél a hatóságnál vetették fel először a termelés lokalizációjának kérdését.

Egyébként ez kezdetben egy hivatalnok egyéni kezdeményezésének tűnhetett, melynek nincs esélye a megvalósulásra. Majd kiderült, hogy Petraskó gondolataival nem csak a kormány, de a parlament is osztozik.  Még ha a "nép szolgái-слуги народа" csak immel-ámmal fognak a 3 739 sz. törvénytervezetre szavazni (ami nagyon valószínű) , az OPZZS és a "Batykivscsina" szavazataival a törvénytervezet átmehet.

Az Európai Unhióban minden bizonnyal meglátták a dolgok kedvezőtlen alakulását. És elhatározták, hogy bevetik a "nehéztüzérséget" -- az Eu hivatalos kijevi képviselője Matti Maasikas a protekcionista politika veszélyeiről kezdett beszélni.

Méghozzá hogy!  Egyből kijátszotta az aduászt--megfenyegette az ukrán vállalatokat az olcsó európai hitelekhez való hozzáférés elzárásával.

"Ha jól értjük, a törvénytervezet azt követeli, hogy a Minisztertanács a  nemzetközi pénzintézetek által finanszírozott jövőbeli közbeszerzésekben az Európai Beruházási Bankéval azonos szintű lokalizációs mérték bevezetését biztosítsa. E tekintetben szeretnénk aláhúzni, hogy ezek a követelések komoly negatív hatást gyakorolhatnak ezen intézetek ukrajnai tevékenységére és az EU megfelelő támogatására",-figyelmeztet Maasikas.

Mi az, amivel ennyire elégedetlen Brüsszel? Erről is nyíltan és lényegében őszintén beszélnek: a feltételezett változtatások az ukrán törvényhozásban megsértik "az egyenlő bánásmód és a diszkriminizáció mentesség alapelveit", melyek a Kijev és EU közötti társulási Egyezségben elő vannak írva. 

 Vagyis a tisztán külföldi áru közbeszerzéssel nem juthat Ukrajnába csak azért, mert külföldi.

Ez az a ritka eset, amikor a politológusok és közgazdászok kommentárjai feleslegesek..Kievben nyíltan kijelentik, hogy a gépgyártásuk támogatása, az uj munkahelyek létesítése, a költségvetés bevételeinek növelése, stb céljából protekcionista intézkedéseket hoznak. És az Európai Unióban emlékeztetnek arra, hogy a társulási Egyezség egészen mást tartalmaz.

Az "egyenjogú kapcsolatok" és a "diszkriminációmentesség" körülményei között, melyek de jure erős és gyenge gazdaságok között jönnek létre, de facto az előbbiek objektív előnyeinek "konzerválódását" jelenti.

Ezért Közép és Nyugat Európa országai 2014 óta továbbra is  a magas hozzáadott értékű áruk gyártására támaszkodnak- ami minden modern állam jólétének alapja. 

Kellenek- e nekik konkurensek Keleten?  Különösen olyan konkurensek, melyek megörökölték még a sok tekintetben  különleges szovjet technológiákat? A kérdés költői.

Ukrajna mindig is úgy érdekelte és érdekli az Európai Uniót, mint  drága termékeinek felvevőpiaca és mint olcsó nyersanyagforrás.

A séma nagyon egyszerű: Nyezalezsnaja* ne gyártson semmit, ami bonyolultabb egy triciklinél.  Bár ezt is inkább európai barátaitól vegye meg. A civilizáció vívmányai bőven megtalálhatók a Nyugaton.  Megvásárolni ezeket- ez Ukrajna dolga.

Milyen pénzből?   Abból amit a gabona, búza, növényolaj, olajos magvak és a "mezőgazdasági szuperhatalom" egyéb gyönyörűségeinek eladásáért kapnak .Ide vehetjük még a vaskohászati termékeket és a kárpátaljai fát-ezekre az árukra szüksége van Európának.

A csúcstechnológiai termékek gyártásához kell az ukrán nyersanyag, majd a késztermékeket visszaszállítják ugyanarra az ukrán piacra. 

A "mezőgazdasági szuperhatalomnak" persze sosem lesz elég pénze (mint ahogy az Eu olyan formálisan egyenjogú tagjainak sincs, mint a Balti köztársaságok). 

Időnként majd "táplálják" kisebb vissza nem térítendő adományokkal, vagy hitelekkel, melyeket meghatározott kötelezettségek teljesítése mellett folyósítanak. 

Ilyen lehet például a földpiac nyitottá tétele, vagy egy olyan törvény elfogadása, mely megfosztja Ukrajnát a bankrendszere feletti szuverenitástól.

A Nemzetközi valuta alap nemrégen így is tett..A pénz végül a korábbi hitelek törlesztésére és a legatyásodás elkerülésére ment. És Kijev még jobban a multinacionális vállalatok horgára kerül.

A séma rendkívül egyszerű. Az utóbbi években Ukrajna sok tapasztalata bizonyította, hogy pontosan így  állnak a dolgok.

A legszembetűnőbb ezek között--a hazai ipar helyzete.

Nem megyünk bele a részletekbe,csak néhány friss példát hozunk fel.

A csőd szélén álló, de még működő Krjukovi vagongyár ellenére Harkov polgármesternője a helyi földalattihoz kínai gyártótól rendel szerelvényeket.

A Nyikolajevszki megyei tanács képviselője ugyanekkor bejelenti, hogy a helyi vállalat gyakorlatilag leállt a turbinagyártással: "Amikor  az Oroszországi Föderációval, ahová turbináink nagy részét szállítottuk,  konfrontációba kerültünk, az üzem nagyon nehéz helyzetbe került. Oroszország is, de csak rövid időre. Az oroszok ugyanis Ribinszkben egyszerűen felépítettek egy hasonló gyárat."

Ime egy idézet a legendás űrrakéta gyár a Juzsmas («Южмаш») igazgatójátnak, Szergej Vojtnak az  interjújából : "Vannak külföldön embereink, de minket oda egyszerűen nem engednek

Megértem, hogy ha benne lennénk az Európai kozmikus ügynökségben, részt vehetnénk a tenderekben, De így Európa csak egyet akar tőlünk--hogy átadjuk a tervrajzainkat, hogy nekik ne kelljen tervezniük.

De késztermékeket nem rendelnek tőlünk."

Már csak hab a tortán, az Eu hivatalos képviselőjének felháborodása Ukrajna 3 739 sz. törvénye miatt. Különös, hogy Brüsszel Matti Maasika szájával oly nyíltan hirdeti gyarmati politikájának céljait. Mellesleg, min csodálkozunk?

Európát választottuk, a földet eladták, az állam ki van adva haszonbérletbe az befolyás ügynökeinek.

Ukrajna erről az útról már nem térhet le.

*Nyezalezsnaja (Незалежная)--Ukránul Független. Ukrajna nem hivatalos neve.